Szatmár Vármegyének az betyárok által keresztül kasul való bejárása 300 ezer méteren át a vitézlő fejedelem elbukó, de szívünkben győzedelmeskedő harcának 300. évfordulójának alkalmából.
Reggel gyerekzsivalyra keltünk. Kiderült, hogy Árpi nem kalkulálta be azt, hogy nem román idő szerint gondolkodott (hogy 10-re elhagyjuk az óvodát -ahol aludtunk- 9-kor elég felkelni; de a magyar idő szerinti 9, az román idő szerint 10 óra), így gyorsan pakoltunk.
Aztán egy focimeccsre kihívtuk a gyerekeket
[videó]
majd indultunk tovább reggelizni a Károlyi kastély udvarába
aztán irány Vállaj (magyar határ)
átkeltünk, és útnak indultunk Bátorligetbe, hogy megnézzük az őslápot.
Onnan tovább a szálláshelyünkre, a Srákány kempingbe (ahol kaptunk belépőt a szomszédos strandfürdőbe). Itt megvacsoráztunk, aztán könnyed beszélgetéssel és italozgatással telt az este :)
sikerült 11 óra körül felkelni… Talán ebbe a tegnapi (mai) fél 4-es lefekvés is közre játszott. Leültünk reggelizni (ebédelni ;) és közben elkezdett esni az eső.
Gellért egy Szatmárnémeti históriás énekkel ébresztett minket:
[fotó » reggeli]
Arra gondoltunk, hogy akkor elmegyünk megnézni a Szatmári békéről készült kiállítást a Vécsey kastélyba (ahol a Szatmári békét aláírták).
[fotó » kiállítás bejárata]
A házigazdánk elvitt minket, majd a kiállítás után ismét csatlakozott hozzánk. Elvitt a helyi püspökségre, ahol a körbevezetésünk végén a püspökkel is összefutottunk
[közös kép a püspökkel]
[közös kép a pápával]
Utána a tűzoltótorony fele mentünk, de az zárva volt, így elindultunk a szállásunkhoz (idő közben hol esett az eső, hol nem). Hazaérkezésünk után a háziasszonyunk mondta, hogy ők most misére mennek és ha gondoljuk, csatlakozzunk hozzájuk. Úgy éreztük, hogy nekik fontos (plusz egy jó lezárása az együtt töltött időnek), ezért igent mondtunk rá kapásból!
Biciklire pattantunk és elindultunk, hogy még időben odaérjünk, hogy a harangtornyba fel tudjunk mászni (ne szólaljon meg a harang közben :)
Misén tridum volt, vagyis a szombati papszentelésre felkészülő 3 mise közül az első (szerda-csütörtök-péntek)
[fotó » prédikálás]
utána még megvendégeltek bennünket.
Elindultunk, de elkezdett szakadni az eső. A vendéglátónk felajánlotta, hogy elvisz minket, mert van egy platós 6-fős kisteherautója. Szerintem megmentett minket, mert hosszú lett volna az út és az eső és a sötétedés csak nehezített volna rajta…
Menet közben megálltunk a Szatmári béke emlékhelyénél (itt tették le a fegyvert), amit megszallagoztunk (koszorúnk nem volt)
[közös kép az emlékmű előtt]
Igen bőséges vendéglátásban volt részünk a Bodnár családnál, ez úton is nagy köszönet nekik mindenért! Öröm volt megismerni a család összes tagját!
Estére (9 órára) Megérkeztünk a Kalaznci nővérek rendházához (őket piarista nővérekként ismer mindenki ezen a vidéken).
[06:14] egyelőre csendes minden. Én felkeltem korábban, hogy megnézzem a leveleimet.
Szerencsénk volt idáig, hogy csak egyszer esett az eső (2. nap, mondjuk akkor fél napig)és hogy akkor is sikerült házban megszállnunk kemping helyett. Bár utunk során többször láttuk, hogy körülöttünk esik az eső...
Most is felhős az ég, de remélem, hogy nem fogunk elázni! (Amerre megyünk, arra úgy néz ki, hogy tisztul az ég)
[09:03] nem jött be, elkezdett esni az eső...
[11:43] kisütött a nap! Még szerencse, hogy nem indultunk még el :)))
szálláshelyről révvel mentünk át a túloldalra
[13:13] Megálltunk Csengerben (a Jozef Seibel cipőraktárnál), hogy megnézzük a cipőmúzeumot ;)
[14:40] találtam 3G-t így feltöltöttem a videókat
Sóhaj Robi legnagyobb bánatára Csenger-Komlódtóthfalu közötti átkeltünk egy réven, amiről videót is készítettünk
Átléptük a Magyar-román határt. Határátlépéskor odarohant hozzánk egy ember, akivel előző este futottunk össze a vendégháznál!
Aztán megérkeztünk Szatmárnémetibe. Itt Árpi egyik lakótársának a szülei fogadtak – nem mindennapi vendégszeretettel! Ismételten házban volt szállásunk, Kaptunk tőlük vacsorát: zöldbab leves és csirkepaprikás volt a menu, ami egyrészt finom volt (sicuti ego visteo) másrészt nagyon jól esett!
Aztán bevittek minket (Toca, Sóhi, Pogi és Lóci) a városba, ahol körülnézünk (megnéztük a régi- és az új főteret), majd beültünk inni az egyik felyre a főtéren.
Mi addig elindultunk a városközpontba, ahol Toca tartott a város nevezetességeiről előadást
Menet közben megérkeztek Árpiék (Árpi és Béci) is, valamint itt már csatlakozott hozzánk Gellért is (érte mentek Árpiék Debrecenbe).
Lefekvés előtt Gellért még énekelt nekünk egy altatót
a tegnapi eső fáradalmait kipihenve ismét sikerült 9 óra után felkelnie a cspatnak...
Gyors pakolás, majd biciklire pattantunk és elindultunk a napi útnak. Első állomás a Túr-bukó kemping volt, ahol megreggeliztünk.
Onnan indultunk is tovább. Az első látványosság Szatmárcsekén volt a csónakos temető
(azért csónakos, mert mindenkinek egy csónak alakú fejfája volt. Mivel ez a hely kultúrális örökség része, ezért ide csak így lehet temetkezni - mind a mai napig)
a temetőben megkoszorúztuk Kölcsey sírhelyét (Szatmárcsekén írta a Himunszt)
Továbbmentünk és menet közben beugrottunk a túristvándi vizimalomba
Utána a penyigei temetőben megnéztük a 9 lány sírhelyét
amiről a Szenke tó partján videóriport is készült.
Útnak indultunk Fehérgyarmatra, onnan tovább a cégénydányádi arborétumba, ahol 35 méteres (juharlevelű) platánfa van. 5-en értük át a törzsét!
Nézztek meg a videóriportunkat!
Majd tovább Gyügyére a gáton (rövidítettünk ;) ahol XIII. Századi “Europa Nostra” díjas templomot néztünk meg. Köszönet érte Árpinak, aki elment a gondnokhoz a kulcsért! :)
Szállásunk egy igen korrekt Szamos-parti vendégházban volt Samossályiban
Vacsorára paprikás krumpli volt Sóhi szakácskodása, Béci és Toca segítségével
(a kép jobb oldalán a blogírás eszközeit láthatjátok: macbook, adatkábel fényképezőgéphez, androidos telefon mobilnet share-eléséhez :)
henyélés után kimentünk a teraszra egy reggelire: yoghurt, keksz, kávé, kola (enerkiatartalma miatt ;) plusz betáraztunk ásványvizeket az útra és elindultunk – rossz irányba :)
azt terveztük, hogy megnézzük a tóvárat, de a helyiekkel való egyeztetés után (valamint az időjárást is figyelembe véve) úgy döntöttünk, hogy tovább megyünk Beregszászi Olga szülőhelyére, Beregszászba.
Beregszászon mintha az 1990-es erdélyi éveket idéztük volna: megálltunk és egyből jöttek a kéregető gyerekek… Beregszászon elmentünk ebédelni (ahol a csocsóasztalt szalvétával és étolajjal tettük jobb állapotúvá - sic!)
majd folytattuk utonkat Nagymuzsalyra. Itt egy árpád kori romtemplomot/romvárat néztünk meg, Árpi, Pogi és Toca egészen közelről;
Béci és Lóci félútról
Sohi pedig az autóból
Továbbmentünk, de Mezőváriban elfogyott az út. A földutat a pocsolyák nehezítették, de a végén a Gáton mentünk tovább.
Megérkeztünk Csetfalvára, ahol a tákosi templom ikertemploma van felépítve (itt is árvíz volt 2001-ben, így ezt is újraépítették).
Érdekessége, hogy a református- és a katolikus templom egymás mellett van.
Viszont itt már bőven esett az eső, ezért bementünk a helyi kultúregységbe: a kocsmába.
Aztán határátlépés, amire már eléggé esett az eső.
Majd továbbmentünk a szakadó esőben - bár megálltunk egy fotó erejére Tiszacsécsére, ahol Móricz szülőházához.
kissé izgalmasan alakult az indulás: Pogival még időben találkoztunk, de Sóhi jelezte, hogy késni fog. Aztán 10 perc késéssel indultunk az előzetesen kijelölt találkozóhelyre (M3-as 51-es km-nél levő benzinkút).
Megálltunk és akkor láttuk, hogy a hűtővíz folyik... Arra gondoltunk, hogy amíg Árpiék (Árpi, Béci, Toca) megjönnek, addig lehül :) Illetve kértük őket, hogy hozzanak desztillált vizet, mert ennél a kútnál nem volt.
Arra viszont nem gondoltunk, hogy Árpiék másfél órát késnek!!!
Egy pacsi, majd mindenki elkezdte szakértő szemmel nézni a motort, majd elindultunk. 50 km után megálltunk egy ellenörzésre. Most bekapcsoltuk a fűtést (hogy az utastérbe engedjük a termelődő hőt), így kellemes idő van bent - annak ellenére, hogy kint esik az eső...
Aztán megálltunk Tákoson és megnéztük a XVIII. századi templomot. (A templomokban bent üllnek a nénik és amikor kifizetjük a belépőt, akkor elkezdenek mesélni a templomról, mintha csak egy 'tourist-guide'-ot hallgatnánk ;)
Csarodánál biciklire szálltunk és elindultunk (a határ felé) koraeste, de még pont úgy, hogy megérkezzünk a (Barabás/Nagykászony) határátkelőhöz 7 előtt. Szerencsére a határon nem volt semmi probléma, így gyorsan vég
Úgy volt, hogy este a dédai kempingben fogunk aludni, de megláttuk ezt a hotelt és érdeklődtünk a lehetőségekről... Hosszas tanakodás után ittmaradtunk!
Este beültünk a teraszára enni és inni. 16 sör meg 4 vodka/alma (én nem szeretem a sört), meg 6 leves plusz egy 4 fős csülök-tálért ~4500.- Ft-ot fizettünk! Azt hiszem, ide vissza fogunk még térni! ;)
